3-1-3-egri

1. A szökés éjszakája után a két fiatal élete olyan lett, mint a rejtekutakon vezetett folyó: látszólag eltűnt, valójában csak a föld alatt haladt tovább.

2. A királyné udvarában még mindig Fürjes Ádám menyasszonyát emlegették, holott a menyasszony már régen más gondolatot hordozott a szíve alatt.

3. Gárdonyi ezt a fejezetet a legcsöndesebb hangon írja meg, mert tudja, hogy a nagy döntések ritkán szólnak hangosan.

4. Nem harsonák kísérik ezt a menyegzőt, hanem a falépcső roppanása és a gyertyaláng félénk remegése.

5. A titkos esküvő gondolata Mekcsey Istvántól eredt, aki a barátságot mindig gyakorlati dolognak tekintette, nem érzelmes szónoklatnak.

6. „Ha egyszer férj és feleség vagytok, akkor a királyné akarata is későn érkezik”

7. Mert a tizenhatodik században a házasság nemcsak szerelmi ügy volt, hanem szerződés, birtok és sors is egyszerre.

8. Aki a szentséget megkapta, azt már az udvar sem vehette vissza, legföljebb bosszút állhatott érte.

9. Éva ezt pontosan tudta, s éppen ezért nem félelemből ment bele a titkos esküvőbe, hanem hideg és tiszta számításból.

10. A regény hősnője itt lép át véglegesen a gyermeklányból az asszonyi akaratba.

11. A helyszín egy kis falusi templom volt, messze a főutaktól, ahol a tornyot inkább galambok lakták, mint hívek.

12. Faluja néhány zsúptetős házból állt, s a temető keresztjei ferdén álltak, mint a fáradt őrszemek.

13. Az idő őszre fordult, s a szél már a hideg első üzenetét hozta a nyírfák felől.

14. Estére vártak, mert a sötétség ebben a történetben nem az árulás, hanem az oltalom színe.

15. Gergely már délután megérkezett, s a templom mögött, a kőfal árnyékában várakozott, mint aki csatára készül.

16. Ruhája egyszerű volt, csak a kardja hevert kéznél, mert azokban az években senki sem hagyta otthon a vasat.

17. Kezét többször végigsimította a haján, s ez az apró, ideges mozdulat többet mondott róla, mint száz vallomás.

18. A hős, aki törökök közt is higgadt maradt, most egy templomajtó előtt reszketett.

19. Gárdonyi finom iróniával jegyzi meg, hogy a bátorságnak sokféle fajtája van, s nem mindegyik ugyanabban a szívben lakik.

20. Éva alkonyatkor érkezett, gyalog, egyszerű köpenyben, kísérőül csak egy hallgatag szolgálólánnyal.

21. Nem volt rajta hímzett fátyol, sem gyöngykoszorú, mint a nemesi menyasszonyokon szokás.

22. Haját maga fonta be aznap reggel, s egyetlen szál őszirózsát tűzött a fonat mellé.

23. A szegényes viselet nem szégyen volt itt, hanem vallomás: ez a házasság semmit sem köszönhet a világ hatalmasainak.

24. Amikor meglátta Gergelyt a fal árnyékában, megállt egy pillanatra, s csak annyit mondott: „Eljöttél.”

25. „Eljöttem”

26. A pap öreg ember volt, ráncos arcú, tapasztalt és fáradt, aki már sok titkot vitt magával a sekrestyébe.

27. Először vonakodott, mert tudta, hogy egy udvari akarat ellenében adni áldást nem veszélytelen mulatság.

28. Aztán ránézett a két fiatalra, és meglátta rajtuk azt, amit ötven év alatt megtanult felismerni.

29. Nem szenvedélyt látott, hanem elszántságot, s a kettő közti különbséget csak öreg papok és öreg katonák ismerik igazán.

30. „Isten előtt nincs titkos esküvő”

31. „Csak az emberek elől rejtőzik el, ami előtte úgyis nyitva áll.”

32. Tanúnak Mekcsey István és Tinódi Lantos Sebestyén állt melléjük, a kard és a lant, a tett és az emlékezet.

33. Nehéz volna méltóbb párost elképzelni ehhez a menyegzőhöz.

34. Mekcsey azt jelentette, hogy ezt a házasságot fegyverrel is meg fogják védeni, ha kell.

35. Tinódi pedig azt, hogy ami itt történik, nem vész el, mert lesz, aki énekbe foglalja.

36. A magyar irodalom talán legszebb tanúsága ez az emlékezet erejéről: a történelem attól él, hogy valaki elmondja.

37. A templom belseje hideg volt, s a mészfalakról régi festmények halvány foltjai néztek le rájuk.

38. Két gyertya égett csak az oltáron, mert a több fény már gyanút kelthetett volna a faluban.

39. A lángok imbolyogtak, s az árnyékok úgy mozogtak a falon, mintha láthatatlan vendégsereg gyülekezne.

40. Talán ott voltak azok is, akik hiányoztak: az elrabolt apák, a régi rétek, a gyermekkor elveszett délutánjai.

41. A pap latinul kezdte a szertartást, s a régi szavak úgy hullottak a csöndbe, mint kavicsok a kútba.

42. Éva nem értett minden szót, mégis pontosan tudta, mit mondanak.

43. Vannak mondatok, amelyeket nem a nyelv ért meg, hanem a sors.

44. Amikor a kérdés elhangzott, Gergely hangja először megbicsaklott, aztán másodszorra tisztán csengett.

45. „Igen”

46. Éva válasza halkabb volt, de nem bizonytalanabb: úgy mondta ki, ahogy az ember egy régen elhatározott dolgot mond ki.

47. A leány, akit hatéves korában elraboltak, most a maga akaratából kötötte le az életét.

48. Ez a kör bezárulása és megnyílása egyszerre, s Gárdonyi pontosan tudja, mekkora súly van ebben a pillanatban.

49. Gyűrűjük nem volt aranyból, mert aranyra nem futotta, s a feltűnés amúgy is veszélyt jelentett volna.

50. Egyszerű karikákat vittek, amelyeket egy egri ötvös vert ki néhány nap alatt.

51. A fém hűvös volt, s Éva megborzongott, amikor az ujjára csúszott.

52. „Hideg”

53. Ebben a rövid párbeszédben az egész későbbi házasságuk benne van: kevés szó, sok kitartás.

54. A regény ekkor egy pillanatra visszatér a legrégebbi motívumhoz, a holdas-csillagos talizmánhoz.

55. Gergely magánál hordta a török amulettet, mint aki maga sem tudja, miért nem szabadul meg tőle.

56. Az esküvő estéjén megérintette a köpenye alatt, s hirtelen az erdő jutott eszébe, a patak, a fél szem.

57. Mert ami akkor a rabságukat kezdte, most ott lapult a szabadságuk legszebb órájában.

58. Gárdonyi ezzel a néma jelenléttel jelzi, hogy a múlt nem múlik el, csak zsebre kerül.

59. És jelzi azt is, hogy a boldogságuk nincs biztonságban, mert az amulett gazdája él, és keresi.

60. Az olvasó örül a menyegzőnek, s közben hideget érez a hátán

61. A pap végül összekulcsolta a két fiatal kezét, s az öreg ujjak nehezen, de határozottan szorítottak.

62. „Amit Isten egybekötött, ember el ne válassza”

63. Ez a mondat ebben a helyzetben nem jámbor formula volt, hanem nyílt kihívás az udvar ellen.

64. Mekcsey elmosolyodott, mint a katona, aki tudja, hogy a csata már megnyeretett.

65. Tinódi lehunyta a szemét, s az ujjai önkéntelenül megmozdultak, mintha láthatatlan húrokat keresnének.

66. Nem énekelt, mert a hang messzire száll a faluban, de a dallam már készen állt benne.

67. A szertartás alig tartott tovább negyedóránál, s mégis egy egész sorsot fordított meg.

68. A nagy pillanatok mértéke sohasem az idő, hanem a következmény.

69. Amikor kiléptek a templomajtón, már teljesen sötét volt, s a hidegben látszott a lélegzetük.

70. A falu fölött tiszta volt az ég, s a csillagok élesen, tűhegyesen ragyogtak.

71. „Nézd, mennyi csillag”

72. Az egri csillagok még nem gyulladtak ki, de az égbolt már készül rájuk.

73. Lakodalom nem volt, csak egy kevés bor a paplak asztalán, kenyér és dió.

74. Mekcsey mégis felállt, és köszöntőt mondott, mert szerinte az élet minden fordulóját meg kell jelölni szóval.

75. Rövid volt a beszéd, katonás és esetlen, s éppen ezért felejthetetlen.

76. Azt kívánta nekik, hogy soha ne kelljen egymást a másik szeméből olvasva megérteniük, mert erre csak a bajban van szükség.

77. A kívánság persze nem teljesült, mert a következő fejezetben már Konstantinápoly felé indulnak.

78. Gárdonyi sohasem hagyja a boldogságot magára maradni, mert tudja, hogy a történelem türelmetlen.

79. Éva ezen az estén mondta ki először, hogy nem marad otthon, amíg a férje idegen földön jár.

80. Gergely tiltakozott, ahogy a kor minden férfia tiltakozott volna, s ahogy minden férfi tiltakozik hiába.

81. Ez a rövid szóváltás a magyar regényirodalom egyik legfontosabb női fordulata.

82. Mert Éva nem kísérő lesz, hanem cselekvő: férfiruhát ölt, lovagol, dönt és kockáztat.

83. A titkos esküvő tehát nem a történet lezárása, hanem az indulás engedélye.

84. Az éjszaka hátralévő részét a paplak kis szobájában töltötték, ahol a mennyezet gerendái alacsonyan futottak.

85. Gárdonyi itt elhallgat, s ez a hallgatás nem szemérmesség, hanem tisztelet.

86. A tizenkilencedik század végi magyar próza a legbensőbb dolgokról a csönddel beszél a legpontosabban.

87. Hajnalban Mekcsey már a lovakat nyergelte, mert a titkot csak a gyorsaság őrizheti meg.

88. Az öreg pap az anyakönyvbe beírta a nevüket, aztán a lapot gondosan lezárta.

89. „Ez a bejegyzés erősebb, mint a királyné parancsa”

90. A papír, amelyet senki sem olvasott, ettől fogva pajzsként állt kettejük fölött.

91. Az udvar természetesen megtudta, s a hír haragot és megvetést szült, ahogy az ilyesmi mindig.

92. Fürjes Ádám nevetségessé vált, s a nevetségesség sértése mélyebb, mint a fegyveré.

93. Ellenségük lett belőle életre szólóan, s ez a gyűlölet később még sokszor keresztezi az útjukat.

94. De ezen a hajnalon mindez távolinak és jelentéktelennek látszott a köd fölött.

95. A két fiatal egymás mellett lovagolt ki a faluból, s a lovak patája alatt zörgött a fagyos avar.

96. Nem néztek vissza, mert azokban az években a visszanézés fényűzés volt.

97. Ami mögöttük maradt, egy hideg templom, két gyertyacsonk és egy öreg pap fáradt áldása.

98. Ami előttük állt, a tenger, a szultán városa, a tömlöc és a kudarc.

99. Gárdonyi mégis úgy vezeti ide az olvasót, hogy a szíve könnyű maradjon, mert tudja: a nagy próbákhoz először otthont kell teremteni.

100. A titkos esküvő ezért a regény legcsöndesebb és legfontosabb fejezete: itt születik meg az a kötelék, amely majd Eger falai alatt is kitart.

1. Nach der Nacht der Flucht wurde das Leben der beiden jungen Menschen wie ein Fluss auf verborgenen Wegen: scheinbar verschwunden, in Wahrheit nur unter der Erde weiterströmend.

2. Am Hof der Königin sprach man noch immer von der Braut des Ádám Fürjes, obwohl die Braut längst einen anderen Gedanken unter dem Herzen trug.

3. Gárdonyi schreibt dieses Kapitel im leisesten Ton, denn er weiß, dass die großen Entscheidungen selten laut sprechen.

4. Nicht Fanfaren begleiten diese Hochzeit, sondern das Knarren einer Holztreppe und das furchtsame Zittern einer Kerzenflamme.

5. Der Gedanke der heimlichen Trauung stammte von István Mekcsey, der die Freundschaft stets für eine praktische Sache hielt und nicht für eine gefühlvolle Rede.

6. mondta, s ebben a mondatban benne volt az egész korszak jogi bölcsessége. – „Wenn ihr erst einmal Mann und Frau seid, dann kommt auch der Wille der Königin zu spät“, sagte er, und in diesem Satz lag die ganze juristische Weisheit jener Zeit.

7. Denn im sechzehnten Jahrhundert war die Ehe nicht bloß eine Liebesangelegenheit, sondern zugleich Vertrag, Besitz und Schicksal.

8. Wer das Sakrament empfangen hatte, dem konnte auch der Hof es nicht mehr nehmen, sondern sich dafür höchstens rächen.

9. Éva wusste das genau, und eben deshalb ließ sie sich nicht aus Furcht auf die heimliche Trauung ein, sondern aus kühler und klarer Berechnung.

10. Die Heldin des Romans tritt hier endgültig aus dem Kindmädchen in den Willen der Frau hinüber.

11. Der Schauplatz war eine kleine Dorfkirche, weit von den Hauptstraßen, deren Turm eher von Tauben bewohnt wurde als von Gläubigen.

12. Das Dorf bestand aus einigen strohgedeckten Häusern, und die Kreuze des Friedhofs standen schief wie müde Wachposten.

13. Die Zeit war in den Herbst gewendet, und der Wind trug schon die erste Botschaft der Kälte von den Birken herüber.

14. Man wartete auf den Abend, denn die Dunkelheit ist in dieser Geschichte nicht die Farbe des Verrats, sondern die des Schutzes.

15. Gergely war schon am Nachmittag eingetroffen und wartete hinter der Kirche im Schatten der Mauer wie einer, der sich auf eine Schlacht vorbereitet.

16. Seine Kleidung war einfach, nur sein Schwert lag griffbereit, denn in jenen Jahren ließ niemand das Eisen zu Hause.

17. Mehrmals fuhr er sich mit der Hand durchs Haar, und diese kleine, nervöse Bewegung sagte mehr über ihn als hundert Geständnisse.

18. Der Held, der selbst unter Türken gelassen geblieben war, zitterte nun vor einer Kirchentür.

19. Gárdonyi bemerkt mit feiner Ironie, dass es viele Arten von Mut gibt und nicht jede von ihnen im selben Herzen wohnt.

20. Éva kam in der Dämmerung, zu Fuß, in einem schlichten Mantel, begleitet nur von einer schweigsamen Dienstmagd.

21. Sie trug keinen bestickten Schleier und keinen Perlenkranz, wie es bei adligen Bräuten üblich war.

22. Ihr Haar hatte sie an jenem Morgen selbst geflochten und eine einzige Herbstaster neben den Zopf gesteckt.

23. Die ärmliche Tracht war hier keine Schande, sondern ein Bekenntnis: Diese Ehe verdankt den Mächtigen der Welt nichts.

24. Als sie Gergely im Schatten der Mauer erblickte, hielt sie einen Augenblick inne und sagte nur: „Du bist gekommen.”

25. felelte a fiú, s ez a két szó fölért minden esküvel, amelyet később az oltár előtt kimondtak. – „Ich bin gekommen“, antwortete der Junge, und diese zwei Worte wogen mehr als alle Eide, die sie später vor dem Altar sprachen.

26. Der Priester war ein alter Mann mit faltigem Gesicht, erfahren und müde, der schon manches Geheimnis mit in die Sakristei genommen hatte.

27. Zuerst zögerte er, denn er wusste, dass es kein ungefährliches Vergnügen ist, gegen einen höfischen Willen den Segen zu erteilen.

28. Dann sah er die beiden jungen Menschen an und erkannte an ihnen das, was er in fünfzig Jahren zu erkennen gelernt hatte.

29. Er sah keine Leidenschaft, sondern Entschlossenheit, und den Unterschied zwischen beidem kennen nur alte Priester und alte Soldaten wirklich.

30. mondta végül. – „Vor Gott gibt es keine heimliche Trauung“, sagte er schließlich.

31. „Nur vor den Menschen verbirgt sich, was vor ihm ohnehin offen daliegt.”

32. Als Trauzeugen traten István Mekcsey und Sebestyén Tinódi Lantos an ihre Seite, das Schwert und die Laute, die Tat und das Gedächtnis.

33. Es wäre schwer, ein würdigeres Paar für diese Hochzeit zu ersinnen.

34. Mekcsey bedeutete, dass man diese Ehe nötigenfalls auch mit Waffen verteidigen werde.

35. Tinódi aber bedeutete, dass das hier Geschehende nicht verlorengeht, weil es jemanden gibt, der es in ein Lied fassen wird.

36. Es ist vielleicht das schönste Zeugnis der ungarischen Literatur über die Kraft der Erinnerung: Geschichte lebt davon, dass jemand sie erzählt.

37. Das Innere der Kirche war kalt, und von den Kalkwänden blickten die blassen Flecken alter Malereien auf sie herab.

38. Nur zwei Kerzen brannten auf dem Altar, denn mehr Licht hätte im Dorf bereits Verdacht erregen können.

39. Die Flammen schwankten, und die Schatten bewegten sich an der Wand, als sammelte sich eine unsichtbare Hochzeitsgesellschaft.

40. Vielleicht waren auch jene dort, die fehlten: die geraubten Väter, die alten Wiesen, die verlorenen Nachmittage der Kindheit.

41. Der Priester begann die Zeremonie auf Latein, und die alten Worte fielen in die Stille wie Kiesel in einen Brunnen.

42. Éva verstand nicht jedes Wort und wusste doch genau, was gesagt wurde.

43. Es gibt Sätze, die nicht die Sprache versteht, sondern das Schicksal.

44. Als die Frage erklang, versagte Gergelys Stimme zuerst, beim zweiten Mal aber klang sie klar.

45. mondta, s a szó visszaverődött a boltívről, mintha maga a templom is felelt volna. – „Ja“, sagte er, und das Wort hallte vom Gewölbe wider, als hätte auch die Kirche selbst geantwortet.

46. Évas Antwort war leiser, doch nicht unsicherer: Sie sprach sie aus, wie man etwas längst Beschlossenes ausspricht.

47. Das Mädchen, das man mit sechs Jahren geraubt hatte, band nun aus eigenem Willen sein Leben.

48. Das ist Schließung und Öffnung des Kreises zugleich, und Gárdonyi weiß genau, welches Gewicht in diesem Augenblick liegt.

49. Ihre Ringe waren nicht aus Gold, denn für Gold reichte es nicht, und Aufsehen hätte ohnehin Gefahr bedeutet.

50. Sie hatten schlichte Reifen mitgebracht, die ein Erlauer Goldschmied in wenigen Tagen geschlagen hatte.

51. Das Metall war kühl, und Éva erschauerte, als es ihr auf den Finger glitt.

52. suttogta, s Gergely csak annyit felelt: „Majd megmelegszik.” – „Kalt“, flüsterte sie, und Gergely antwortete nur: „Er wird warm werden.”

53. In diesem kurzen Wortwechsel steckt ihre ganze spätere Ehe: wenige Worte, viel Ausdauer.

54. Der Roman kehrt hier für einen Augenblick zum ältesten Motiv zurück, zum mond- und sternenbesetzten Talisman.

55. Gergely trug das türkische Amulett bei sich wie einer, der selbst nicht weiß, warum er sich nicht davon trennt.

56. Am Abend der Trauung berührte er es unter dem Mantel, und plötzlich fiel ihm der Wald ein, der Bach, das eine Auge.

57. Denn was damals ihre Gefangenschaft begann, lag nun in der schönsten Stunde ihrer Freiheit verborgen.

58. Mit dieser stummen Gegenwart deutet Gárdonyi an, dass die Vergangenheit nicht vergeht, sondern nur in die Tasche wandert.

59. Und er deutet ebenso an, dass ihr Glück nicht sicher ist, weil der Besitzer des Amuletts lebt und sucht.

60. ez a nagy elbeszélők kettős fogása. – Der Leser freut sich über die Hochzeit und fühlt zugleich einen kalten Hauch im Rücken – das ist der doppelte Griff der großen Erzähler.

61. Der Priester legte schließlich die Hände der beiden jungen Menschen ineinander, und die alten Finger drückten schwer, doch entschieden zu.

62. mondta magyarul, hogy mindenki értse. – „Was Gott verbunden hat, das soll der Mensch nicht scheiden“, sagte er auf Ungarisch, damit es alle verstünden.

63. Dieser Satz war in dieser Lage keine fromme Formel, sondern eine offene Herausforderung an den Hof.

64. Mekcsey lächelte wie der Soldat, der weiß, dass die Schlacht bereits gewonnen ist.

65. Tinódi schloss die Augen, und seine Finger bewegten sich unwillkürlich, als suchten sie unsichtbare Saiten.

66. Er sang nicht, denn Klang trägt weit in einem Dorf, doch die Melodie stand schon fertig in ihm.

67. Die Zeremonie dauerte kaum länger als eine Viertelstunde und wendete doch ein ganzes Schicksal.

68. Das Maß der großen Augenblicke ist niemals die Zeit, sondern die Folge.

69. Als sie aus der Kirchentür traten, war es schon völlig dunkel, und in der Kälte war ihr Atem sichtbar.

70. Über dem Dorf war der Himmel klar, und die Sterne strahlten scharf und nadelspitz.

71. mondta Éva, s ez a mondat előreveti a regény címét és végső képét. – „Sieh nur, wie viele Sterne“, sagte Éva, und dieser Satz nimmt den Titel und das Schlussbild des Romans vorweg.

72. Die Sterne von Eger sind noch nicht entzündet, doch das Firmament bereitet sich schon auf sie vor.

73. Ein Hochzeitsfest gab es nicht, nur ein wenig Wein auf dem Tisch des Pfarrhauses, Brot und Nüsse.

74. Mekcsey stand dennoch auf und sprach einen Trinkspruch, denn seiner Meinung nach muss jede Wende des Lebens mit einem Wort bezeichnet werden.

75. Die Rede war kurz, soldatisch und unbeholfen und eben deshalb unvergesslich.

76. Er wünschte ihnen, sie möchten einander niemals aus den Augen des anderen ablesen müssen, denn das braucht man nur in der Not.

77. Der Wunsch ging natürlich nicht in Erfüllung, denn im nächsten Kapitel brechen sie schon nach Konstantinopel auf.

78. Gárdonyi lässt das Glück niemals allein, denn er weiß, dass die Geschichte ungeduldig ist.

79. An diesem Abend sprach Éva zum ersten Mal aus, dass sie nicht zu Hause bleiben werde, während ihr Mann in fremdem Land unterwegs sei.

80. Gergely widersprach, wie jeder Mann jener Zeit widersprochen hätte und wie jeder Mann vergeblich widerspricht.

81. Dieser kurze Wortwechsel ist eine der wichtigsten weiblichen Wendungen der ungarischen Romanliteratur.

82. Denn Éva wird keine Begleiterin sein, sondern Handelnde: Sie legt Männerkleidung an, reitet, entscheidet und wagt.

83. Die heimliche Trauung ist also nicht der Abschluss der Geschichte, sondern die Erlaubnis zum Aufbruch.

84. Den Rest der Nacht verbrachten sie in der kleinen Kammer des Pfarrhauses, deren Deckenbalken niedrig verliefen.

85. Gárdonyi schweigt hier, und dieses Schweigen ist keine Prüderie, sondern Achtung.

86. Die ungarische Prosa des ausgehenden neunzehnten Jahrhunderts spricht über die innersten Dinge am genauesten durch das Schweigen.

87. Im Morgengrauen sattelte Mekcsey bereits die Pferde, denn ein Geheimnis kann nur die Schnelligkeit bewahren.

88. Der alte Priester trug ihre Namen in das Kirchenbuch ein und schloss das Blatt dann sorgfältig.

89. mondta, s ebben nem tévedett. – „Dieser Eintrag ist stärker als der Befehl der Königin“, sagte er, und darin irrte er nicht.

90. Das Papier, das niemand las, stand von nun an wie ein Schild über den beiden.

91. Der Hof erfuhr es natürlich, und die Nachricht gebar Zorn und Verachtung, wie es bei solchen Dingen stets geschieht.

92. Ádám Fürjes wurde lächerlich, und die Kränkung durch Lächerlichkeit sitzt tiefer als die durch die Waffe.

93. Er wurde ihr Feind auf Lebenszeit, und dieser Hass kreuzt ihren Weg später noch oft.

94. Doch an jenem Morgen schien all das fern und bedeutungslos über dem Nebel.

95. Die beiden jungen Menschen ritten nebeneinander aus dem Dorf, und unter den Hufen der Pferde raschelte das gefrorene Laub.

96. Sie blickten nicht zurück, denn in jenen Jahren war das Zurückblicken ein Luxus.

97. Was hinter ihnen blieb, war eine kalte Kirche, zwei Kerzenstummel und der müde Segen eines alten Priesters.

98. Was vor ihnen stand, war das Meer, die Stadt des Sultans, der Kerker und das Scheitern.

99. Gárdonyi führt den Leser dennoch so hierher, dass sein Herz leicht bleibt, denn er weiß: Für die großen Prüfungen muss man sich zuerst ein Zuhause schaffen.

100. Die heimliche Hochzeit ist darum das leiseste und wichtigste Kapitel des Romans: Hier entsteht jenes Band, das später auch unter den Mauern von Eger standhält.